Olyan hazai sci-fi novellákat szeretnék ajánlani a kétezres évekből, amikre hosszú idő után is emlékszem még. Azokból akartam választani, amik (akkoriban ritka kivételként) egy cseppet sem voltak életidegenek, és valószínűleg a mai olvasó számára sem lennének azok.
Íme tehát néhány olyan alkalom, amikor a kétezres évek magyar sci-fije mondott is valamit.
1.Varga Bea: Mimikri
Varga Bea az álláskeresős novellájában egy olyan közeljövőt ábrázol, amiben még az arcvonásoknak is az éppen elvárt, megbízhatóságot tükröző módon kell kinézni, és emiatt az ember még az arcát is kénytelen átalakíttatni a boldogulás érdekében.
Ezzel mindenki tud azonosulni, aki keresett már állást.
(Ráadásul éppen a napokban láthattunk egy tudósítást a kínai lányokról, akik átműttetik az arcukat, hogy könnyebben találjanak munkát. A nézőben azonnal fölmerül a kérdés, hogy vajon nálunk is ilyen szép és új lesz-e majd a jövő. Persze nagyon reméljük, hogy nem.)
A novella a Galaktikában jelent meg.
Hangoskönyv változat is készült belőle. (Négy és fél perc, Scherer Péter hangján.) Érdemes meghallgatni.
2. F.Tóth Benedek: Showtime
A valóság és a média által bemutatott valóság viszonyával kapcsolatban mindenkiben megfogalmazódnak néha különféle kérdések.
F.Tóth Benedek novellájában egy a földönkívüliek invázióját bemutató valóságshow rabjává válik az ország, miközben a szórakoztató látszatról lassan kiderül, hogy az a valóság.
(Ez az írás a szerző Mellékhatás című novelláskötetében olvasható.)
3. Mayer István: Árnyékban
Korunk emberének meglehetősen kevés olyan pillanat van az életében, amikor éppen nem bombázza senki reklámokkal. Mayer István történetének űrhajós főhősét még az űrben is utolérik a kéretlen reklámok. Ezek elől sehol nincs menekvés.
Részlet:
A kézbesítőprogram elterpeszkedett a teljes képernyőn, majd fejüket lógató férfiak tűntek fel egy szürkés utcán, közben a Carmina Burana Ó, Fortuna tétele hallatszott. „Ne csüggedjen! Potenciazavarára garantált megoldás az EroVita kapszula” Erre felzendült Dvořák Új világ szimfóniájának főtétele, és valamennyi alak büszkén kihúzta magát.
Az Árnyékban teljes szövege itt olvasható
(A novella eredetileg a Galaktikában jelent meg.)
4. Csupor Béla: Katarzis
Rég elmúltak már azok az idők, amikor a magyar nyugdíjasok még Eszmeralda szemműtétjére gyűjtöttek, a tévéműsorok világa és a valóság közötti határvonal viszont ugyanúgy sokak számára elmosódik napjainkban is.
Csupor Béla novellájában egy idős néni megszereti a szappanopera sorozat tökéletes jókislány hősnőjét, miközben a saját valódi gyerekétől eltávolodik. A tévéstúdióban eközben már robotok játszanak el minden szerepet a hús-vér színészek helyett. A forgatókönyv írója pedig fellázad, mert nem akar az elvárásoknak megfelelő történeteket írni. (A kreatív iparágakban ma is sokan tudnának mesélni az ilyen kiégésekről.)
Ez a novella a Terra antológiában jelent meg 2008-ban.
Részlet:
Ezekkel olcsó a filmkészítés. Nem kérnek csillagászati gázsit, nem hisztiznek, és sosem öregednek meg. A mi stúdiónk próbálta ki először.
Másoknál bizonyára más írások szerepelnének egy ilyen listán. Nekem sok év távolából ez a négy novella jutott eszembe legelőször.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.